Már hajnali 3 óta fent vagyok, végül gondoltam egyet, és bekapcsoltam a gépet, hogy írjak a blogba. Közben kinyitottam a Bibliámat, és ezt olvastam: Ezsd 9:8-9. Valóban kegyelmes az Úr... 7,81 lett az érettségi médiám, és tudom, hogy ezután is vezetni fog. Kezdem látni, hogy mi kellene legyen a következő lépés, de még nem tudom pontosan, hogyan fog vezetni Isten. Hiszem, hogy ő nyitja és zárja a megfelelő ajtókat, és segít abban, hogy a helyemen munkálkodva építsem az ő "templomát".

Mostanában ritkán írtam a blogba... kisebb koromban el nem tudtam képzelni, hogyan lehet valaki úgy elfoglalva, hogy amit szeretne tenni, arra nem jut ideje - hát most már van némi fogalmam róla :)) . Sokszor még arra sem jutott időm, hogy előre beírja, mikor nem tudok írni... Na, a lényeg, hogy SZABAD VAGYOK, HALLELUJA!!!! :D . El sem tudom hinni. Lehet, hogy hihetetlen, de az utolsó vizsganapon, miután végeztem, s egy negyedórára ledőltem az ágyra, boldogságomban elkezdtem sírni, hogy végre vége!! ... azt hiszem, egy kicsit sokkot kaptam :)) . Talán azért sem tudok most aludni... hiszen az életem más irányt vesz, jön a nagybetűs ÉLET, ami teljesen más lesz, mint az eddigi, kikerülök az eddigi "burokból". Borzási István testvérnek van egy jó példázata erre (na tessék, most úgy beszélek, mint édesapám...), amikor a sasfióka kirepül a fészekből... ő tudja pontosabban.

Rengeteg ígéretet kaptam arra Istentől, hogy sikerülni fog az érettségi, s általában reggelenként volt bennem az, hogy "jaj, nem tudok semmmmmmit!!!" , de a szívem mélyén tudtam, hogy Isten betartja ígéreteit, s hogy nem lesz semmi gond, csak ki kell bírni 3 órát a vizsgán, zúgó fejjel, s csak a tételre koncentrálva... Huh, hát megvolt. Kész, ezt is letudtuk!

Az az egy biztos, hogy Nélküle nem bírtam volna ki. Bent is éreztem az Ő jelenlétét, s a felkészülésben is. S a táborban arra is volt időm, hogy együtt legyek a gyerekekkel. Csak esténként tudtam tanulni, s pénteken, szombaton és vasárnap teljességgel képtelen voltam tanulni, ki voltam dőlve. Úgyhogy azokon a napokon inkább a gyerekekkel voltam. Azt az igét olvastam akkor, hogy "engedjétek hozzám jönni a gyermekeket...", amiből megértettem, hogy jobb most ezzel foglalkoznom, mert a tanulással úgysem fogok többet tudni, és közben kellett is a szünet. Áldott hét volt, jól érezték magukat a gyerekek :) .

Na azt hiszem, kissé hosszú lére eresztettem a beszédet, de így van ez, ha már rég nem írtam...

Kellemes Vasárnapot!!! Egyébként ez a kedvenc napom, mert vasárnap születtem, így szülinapi hétfordulóm van, ... csak még ki kell számoljam, hányadik.... :))

Holnap lesz románból az írásbeli, aztán ... tanulás :((. Hétfőn magyar írásbeli, s akkor jövünk haza, s a következő 3 nap innen járok Szovátára. Kedden matek :(( amiből semmit sem tudok, szerdán biológia, csütörtökön pedig (huh, utolsó:D:D) egyetemes történelem. Még 6 napon át kell tanuljak, s a hetediken írom az utolsót, és megpihenek :)) :)) - betartom a szabbatot, csak épp csütörtökön :)).

Szóbelik

Ma épp hazaugrottunk édesapámmal, s én közben leszedtem még néhány tételt a Netről a holnapi román írásbelihez. Parajdon vagyunk egy gyerektáborban, ahol délutánonként általában nem hagynak tanulni, mert a gyerekek mind velem akarnak játszani... :)) . A szóbelik általános médiája 8,(3) végtelen szakaszos tizedes tört :)):)). Nos, a beszélőkém eddig jól ment... meglátjuk, milyen az írásbeli, mert hát ott nem beszélni, hanem írni kell, s ott jobban észreveszik a hibákat... Nem számítok nagy médiákra, csak annyi legyen, amennyi elégséges ahhoz, hogy az összmédia 6-os legyen... Isten megsegített eddig, és biztos vagyok abban, hogy ezután is megsegít. A Spurgeon áhitatban a mai napi áhítat nagyon biztató :D. Csak ma olvastam, mikor hazajöttünk néhány órára, mert a táborba nem vittem áhitatot, hanem Bibliát vittem.

Tegnap ballagtam... igaz, már sokat ballagtam az életemben, és még fogok is :)). Na, de hát most abból az alkalomból ballagtam, hogy NINCS TÖBB SULI... de ezt csak az érettségi után mondhatom el a legboldogabban :)). Ma pedig megünnepeltük ezt az ifivel - ez volt az én külön bankettem, mert a másikra nem mentem, az is ma van.



... Nem emlékszem, minek a rövidítése a BULI az egyik Mustármag szerint... az U betű nem ugrik be, s a szavakat nem tudom összerakni... ha valaki tudja, értesítsen :) .



Most jut eszembe, hogy egyszer régebb feltettem egy kérdést, hogy mi a prófétai közeg, szféra...?



PATMOSZFÉRA!!!

Pénteken betértek hozzánk ebédre Novák Zsolték. Este elmentem édesapámmal Héderfájára, ahol nagyon kevesen voltunk az alkalmon. Vasárnap délelőtt Úrvacsoraosztás volt nálunk. Ma pedig elmentünk a szüleimmel a Bucsinra fenyőhajtást szedni.

Most esik az eső, és olyan különösek a színek, mintha a felhők világítanának bíbor színben.

Ma az osztállyal elmentünk a bözödi tóra fürödni. Majd meglátjuk, mit szól holnap az oszi... :)) :)) .

Este az imaházban az 1péter3:1-7 volt felolvasva, ahol arról van szó, hogy a házastársak engedelmeskedjenek egymásnak.

Bone Notte! (vagy hogy van olaszul...)

Azon gondolkodtam, vajon mit is írjak ma a blogba. Nekem külsőleg nem olyan mozgalmas az életem, vagyis nem történik velem mindennap mások számára érdekes esemény... Persze, amit akarok úgyis elmondom, ha érdekel mást, ha nem :)) :)) .

Az egyik ige, ami megragadott ma reggel, ez volt: "Megújít szeretetével" (Sof 3:17) . Úgy gondoltam, ezt beírom a blogba. Ebben a két szóban minden benne van, ugye? Nem tudom, milyen fordítás szerint van ez, ugyanis az Isteni fénysugarak minden napra című áhitatban olvastam.

És mivel már reggel óta folyton ásítozom, és nem voltam képes arra, hogy eszembe jusson egy okos ötlet, mégpedig hogy aludjak egyet, hát most inkább lefekszek aludni, mint hogy a fáradtságtól zagyvaságokat kezdjek szokás szerint össze-fecsegni...

Bonsoir, Buenas noches, Good night stb, egy szó mint száz: JÓ8!! Ja, és Noaptă bună!! :)) .

"Heti hetes" :))

Nos kb. már egy hete hogy nem írtam a blogba, ugyanis nem volt időm... vagy nem szakítottam rá időt. Azt mondják, az embernek arra van ideje, amire szakít:)). Ez általában igaz is.

Csütörtökön a magyarországi Biblia Ligától voltak itt nálunk, Borzási testvérrel együtt. Az alkalmon Mózesről volt szó, az alkalom után pedig a szolgálótestvérek visszamaradtak, én meg édesapám helyett :) .

Szombaton együtt voltunk a fiatalokkal, nagyon áldott alkalom volt :) .

Vasárnap nem volt Úrvacsora, mivel édesapámék nem voltak itthon, ugyanis ők Szalárdon voltak az imaház-megnyitón. Ugyanis Szalárdon laktunk hét évet, és édesapám kezdte meg az imaház-építést ott. Hétfőn érkeztek haza.

Következő vasárnap lesz Úrvacsora-osztás. Imatémám, hogy a gyülekezetben békesség, egység, szeretet legyen.

Édesapám megy holnap Gyulakutára, szerdánként szokott menni, az az ő misszióterülete, ugyanis a szolgálótestvérek meg vannak bízva egy-egy helység missziójával, és édesapámnak is jutott még külön is. Kedden van a havadtői alkalom, szerdán van még Bözödön is, pénteken Balavásárán, Vasárnap Kelementelkén, Héderfáján(ja, és ide is általában édesapám szokott menni, ide még pénteken is).

Én egyelőre lehúzok ezekkel, amíg le nem érettségiztem, habár... talán jobb lenne ha mennék, hiszen ez fontosabb, és az Úr úgy is megáldana... Kezdem egyre jobban észrevenni, hogy ... habár én eddig sem vettem komolyan a tanulást, és úgy gondoltam, hogy legalább most tanuljak valamennyit, mert ennek nem lesz jó vége, de pl ott volt az egyik viharos eset, hogy Isten közbeszólt, tanulni nem tudtam, Őrá kellett figyeljek. Pedig sokszor azt hiszem, most már tényleg elvárná, hogy tanuljak, 12 év után:)) . Persze van amikor sikerül tanulni is :)) :)) . Csak vannak ilyen elgondolgodtató esetek is. Csak még azt az egy hónapot bírjam ki, ami még van az érettségi befejezéséig, s akkor egyet pihenek, egy jó nagyot. És hihetetlen csoda lesz számomra, hogy nincs suli!!! és hogy ez már nem egyszerűen a Nagyvakáció, hanem... hát igen, az Élet, ami persze még keményebb lesz, sejtem én, de legalább nem leszek sulihoz kötve az év kilenc hónapjának majdnem minden napján, hanem én választom meg, hogy milyen életet szeretnék élni tovább. Na, kissé hosszúra sikeredtem (mármint nem én, hanem az írásom), de legalább bepótolom az elmulasztott hetet :)) :)) .

Végezetül pedig, atyámfiai(leányai):Zsolt 6:10

Az infó vizsga

Ma reggel korán a szüleim elindultak Aradra, ahova délután meg is érkeztek. Amíg ők utaztak, én vizsgáztam infóból. Ha Isten nem lett volna velem, biztos, hogy nem sikerült volna ilyen jól. Az eredmény holnap lesz meg, de ejsze olyan 10-es körül lesz. :D:D:D:D:D. Hálás vagyok Istennek azért, hogy sikerült, és hogy ilyen tételeket húztam ki. Ő irányította a kezem, és amikor éreztem, hogy ezt vagy azt nem tudom megoldani, adott nekem ötleteket, hogy hogyan csináljam. És a vizsgáztató tanárok is olyan kérdéseket tettek fel, amikre tudtam válaszolni, s ha nem tudtam, tettem magam, hogy tudom :)) :)) :)) . Csodálatos az Ő gyermekének lenni!! :D . Jóéjt mindenkinek!

111. zsoltár

Pünkösd-hétfő

Délelőtt iskolában voltam :(( :(( :(( . A délutáni alkalmon pedig Borzási István szolgált, itt volt Johannával együtt. Este pedig fel leszek ragadva a képernyőre :)) ugyanis semmit nem tudok az adatbázis-kezelésről, és ebből holnap vizsgázok :(( :(( :(( :(( :(( :(( :(( .

Vizsga

Ezen a héten minden egyes nap délelőtt óriási meleg, délután pedig óriási vihar volt. Ma is így volt.

Holnap le kell adjam a biosz esszémet, de előbb el kell olvassam, hogy tudjam, mi van benne :)) , ugyanis a wikipediából másoltam ki :)) . Kedden vizsgázok informatikából... itt már nem babra megy a játék, erre diploma jár... Ha a délelőtti vizsgán nem megyek át, nem mehetek a délutánira. Délelőtt Pascal programírás, adatbázis kezelés és Word dokumentum lesz, ezt a hármat 1 óra alatt el kell készíteni. Délután pedig bemutatni a szakdolgozatot a Power Point bemutatóval együtt. Aztán a többi tantárgyról ne is beszéljek... szóval nehéz hét következik. De azért megpróbálok írogatni a blogba, igaz mostanában nem volt sok időm írni... De remélem az elkövetkező másfél hónap hamar eltelik, s akkor, ha sikerül az érettségi... el sem fogom hinni, hogy végre vége van a sulinak...

... Persze aztán következik egy újabb fejezet, de ennek legalább vége lesz, ez a lényeg :)) .

Holnap Pünkösd. Szeretnék lélekben teljesen Istenre figyelni, hogy meghalljam az Ő hangját.

Ma a gyerekekkel van alkalom délutám három órától, öt órától pedig ifióra, amelyeken édesapám is részt vesz. Az Úr tegye áldottá a készülést a holnapi napra.

Jn 16:7-15

Zsu-ról

Nos, az előbbiekhez kapcsolva még annyit, hogy a "titkos" versemet ( :P ) még ismeri valaki, mégpedi Zsu. :)) . Hiányozni fognak a Bibliasulis hétvégék, amikor nem hagytuk egymást aludni ... (főleg én őt :)) ). Aztán... még vannak dolgok, amiket nem írok le ide, mert na... khm. Zsu sokat tudna mesélni arról, hogy én milyen sokat tudok mesélni :)) :)) .

Ma tanulmányozgattam egy kicsit a Pascal programot, találtam egy linket, ahol nagyon jól megértettem mindazt, amit eddig még nem. Érdekes, élvezem. Tehát mégsem olyan nehéz programot írni. :D .

Hello Ödi!

Csak most vettem észre a bejegyzésed:)). Hát azt én is tudom, hogy teljesen más az, amikor az élő ember velem szemben van, és beszélek, mint amikor írok, és csak a lap van előttem. Ebből már következik az, hogy nem tudok egyformán írni és beszélni. - Ezért sem tudtam a prédikációmat úgy leírni, ahogy elmondanám :)) - Senki ne értsen félre, nem vagyok "lelkésznő". :)). Csak a Bibliasulira kellett.

Egyébként.... a nevem rövid o-val van :P:P :)). (Milyen jó a becenevem, mi?) :)).

Na de legalább a versem kicsit hasonlít a stílusomhoz? Ez az egyetlen "beszédstílusú" versem. Esetleg van még egy, de azt ide be nem írom :P.

Lírai alkotás

Most nem fúj a szél.
Alattam a szék.
Kintről bágyadtan
süt be a nap.

A tanárnő beszél...
nem figyelek felé:
"Lírai alkotások"-,
kissé már unom.

Most írok épp
-pihent eszemmel én-
egy lírai alkotást...
nem tudom műfaját.

"Dalköltészet".
Egy ének.
Dallam.
Szólam.

Szeretnék most máshol lenni.
Egy távoli helyen élni.
Vagy egész egyszerűen csak pihenni.
Vagy egy jót sírni.

"Petőfi költészete".
Na szegényke!
Tudta is ő azt,
mi lesz kétszáz év múlva!

"Népies kifejezések".
Hát nagyon jól tette!
Elemezzük a verseit,
s ő csak a népének írt.

Nekem ne elemezzétek
száz év múlva a verseimet!
Magamnak írom, nem nektek,
nehogy azt higyjétek!

"Metafórák segítségével"
érzekeltetem
bla bla bla, hogy
épp verset írok:

Tengerre írom könnyeimet,
ahol eltűnik minden csepp,
s akárhányat csöpögtetek,
a tenger mindent elnyel.

Na ezt elemezzétek
jövő élet nemzedéke!
Lám, tudok én is
szóképeket írni.

A Prédikátor azt mondta:
Nincsen új a nap alatt.
Milyen igaza van...
s mégsincs igaza.

Én azt mondom
-vagy írom-,
hogy az órának és beszédnek
legyen már végre vége.

Punktum. Kiteszem a pontot.
Habár nem fogtam még pontyot.
Igaz, nem is halásztam még
az életemben eddig még.

Na mindegy.
Telik az élet.
Egyszer vége is lesz.
De addig még élek!

Nos, asszem befejezem
homályos versemet.
Hiszen sötét, mint az éjszaka...
értse meg, aki tudja!


:)):)):)):)):)):))
Ezt a versemet tegnap írtam magyar órán, mikor már éreztem, hogy a napot nem bírom már tovább.

Jégeső

Tegnap ping-pong labda nagyságú jégdarabok hulltak, és órákig esett az eső. Jobban jártunk, ha nem kapcsoltuk be számítógépet, aztán az internet még most is gyengélkedik. Ilyen borús időben így szokott ez lenni.

Tegnap próbaszóbeliztem magyarból... hát arra sem tudtam tanulni, mert az internetről nem tudtam leszedni a magyar szóbeli tételeket. De nem is kellett sokat beszéljek mert a tanárok beszéltek helyettem, én meg csak mosolyogva néztem őket. Akkor észrevették magukat, engedték hogy folytassam. Szóltam egy szót, akkor újra kezdték. Ez így ment egy félórán keresztül. De 9,50-et kaptam így is, úgyhogy... :)) :)). Ja és a végén 10-est adtam mind a két tanárnak:)) :)) :)).

Vihar

A tegnap nem sikerült, amit akartam, ugyanis vihar dúlt és folyton vették el az áramot, és csak az internetről tudtam volna keresni az érettségi tételeket. A végén felmérgelődtem, és eldöntöttem, hogy nem is oldok aznap több mateket. Úgy is tettem. Megértettem, hogy "fent" nem akarják, hogy matekezzek. Elővettem a jelenések könyvét, és befejeztem az olvasását. :) De előtte egy igét kaptam: Péld 22:17-21. Utána pedig: 1Pt 1:5-7

Ma megírtan a biológia próbaérettségit, ami félévinek van beszámítva. Hát nem túl sokat tudtam, de... ha 1-es lesz, akkor is kijövök hatosra, de nem annyi lesz, hanem több :D, úgyhogy nem aggódom.

Kellene matekből az első 25 érettségi variánsból a római I-es és II-es tételeket megoldani, de ejsze nem nagyon fog ez még ma sikerülni :)).

Közeledik a Pünkösd ünnepe. Tegnap felhívást kaptunk arra, hogy imádkozzunk és böjtöljünk a Szentlélek kiáradásáért.

"Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." (Jn 5:17)

Lánykérés

Hát, érdekes volt az udvarhelyi alkalom... nem tudom, Veress Efraimnak elmesélték-e már a lányok, hogy mi volt... :)) :)). Szóval az történt, hogy amíg a lelkipásztorok beszélgettek az egyik teremben, mi a többiek el kellett magunkat foglaljuk valamivel. Ott volt Efraim két lánya, Mirjám és Judit, meg még Sárika is (a doktornő...) a bibliasulis osztálytársam:). Ott játszotgattunk egy ideig a labdával, meg egy csomó versenyszámot... természetesen Mirjám és én győztünk :)). Aztán már nem tudtunk mit játszani, Mirjám elvállalta a fiú szerepét, és megkérte a kezem:)). A legszebb jelző amit mondott, hogy "szemed, mint a szennyvíz csobogása". :)) :)). Hát én semmiképp nem akartam hozzámenni, de Judit, a "pap", hozott egy gyermekláncfüvet, aminek a szárát megkészítették gyűrűnek, felhúzták az ujjamra, s hát Mirjámmal "jegyesek" lettünk. Pedig még igent sem mondtam. Judit kimondta ránk az Áment, hogy mi már házasok vagyunk. Na igen ám, de most már el akartam válni. Csakhogy Mirjám kijelenette, hogy katolikusok vagyunk, és mi nem válhatunk el. De csak elváltunk, mert "aláírtam a papírt". A végén kezdtem hajtogatni, hogy a férjem már meghalt, a pap is, csak Pistike meg Mariska maradt, a gyermekek. Mirjám viszont bizonygatta, hogy nekem valami fóbiám van, és kezelésre kell menjek, mert Pistike és Mariska haltak meg, a férjem és a pap még mindig élnek. Na, tehát igen jól szórakoztam. Most már elmondhatom, hogy megkérték a kezem, házas is voltam, el is váltam... :)) :)).

Nos, megvolt az utolsó alkalmunk a Bibliasuliban. Még itt vagyok a táborban, 15:00-ra bemegyünk Udvarhelyre, mert a székelyföldi lelkipásztorok összegyűlnek ott valamilyen tárgyalásra és imádkozásra.

Kinézek az ablakon, és látom a fenyőket. Mindig is szerettem a fenyőket, ugyanis az aradi házunkban (illetve az udvaron) - azt hiszem, még mindig van - egy fenyő magányosan, és azt a fát nagyon szerettem. Igazából nem az volt a kedvenc fám ott:)). De ezt is szerettem. Nos, a lényeg, hogy ha fenyőt látok, mindig az a fa jut eszembe, mert mikor kicsi voltam - nem mintha most sokkal nagyobb lennék -, mindig a karácsony jutott eszembe róla:)).

Tegnap a keresztény etikáról elkéstem, mert délelőtt suliban voltam - :(( -. De végül csak megérkeztem. Arról volt szó, hogy milyen felfogások vannak a háborúkról - vannak aktivisták, pacifisták, szelektisták. Vagyis olyanok, akik mindenképp elmennek a háborúba, olyanok, akik egyáltalán nem mennek, illetve akik csak jogos háborúba, az ártatlanok megvédése érdekében. Az órát ifj. Veress Ernő tartotta.


A rendszeres teológiát Veress Efraim tartotta, akinek az írásán egyesek kiakadtak csütörtökön - http://vefraim.blogspot.com -. Az eszkatológiáról volt szó (mármint a bibliasuliban). Mostanában tanulmányozom a Jelenések könyvét, eljutottam a 14. rész feléig:). Amikor nyolc és fél éves koromban megtértem, az első bibliai könyv amit elolvastam, az a Jelenések könyve volt, pedig édesapám azt mondta, ne olvassam még el, mert az a legnehezebb könyv. Na nem baj, mert azért is elolvastam:)). Habár egy árva kukkot nem értettem, csak hogy ilyen trombitaszó, meg olyan fenevad stb. de hűségesen elolvastam az utolsó szóig:)). Mivel a poszt- és amillennializmus nem igen áll hozzám közel, azt hiszem a premillennializmus felé hajlok, mármint abból a szempontból, hogy létezik ezer éves birodalom, vagyis lesz, és a Krisztus eljövetele után. Aztán a többi elmélet, hogy ez hogy és mint lesz... hát azon én nem aggódom, mert biztos hogy jó lesz:D. Na de azt hiszem, erről nem is szeretnék vitázni senkivel sem, nem ez a Földön a legfontosabb dolog - legalábbis a jelenben. A lényeg, hogy én is az elragadottak - vagy feltámadottak - között legyek.

Ezután az alkalom után édesapám tartotta az ószövetségi bevezetőt, amelyen a kisprófétákról volt szó, akik nem azért kispróféták, mintha kisebbek lennének a többieknél, hanem mert rövid az írásuk. Érdekesek az írásaik, főleg a Hóseás története, de mindegyik általában.

Ja, azt ki tudja, hogy hívják a próféták közegét, szféráját? Ugyanis vannak ezek, hogy atmoszféra stb. A prófétáké melyik? Kíváncsi vagyok, ki találja el:)) :)).

Nos, kissé hosszúra sikeredett, de... az a helyzet, hogy végre a szakdolgozatírás után sikerülget kipihenni magam, és megjött az írókedvem:)).

Szerintem mindjárt indulunk Udvarhelyre, úgyhogy jobb, ha megyek.

Az Úr áldása legyen mindenkin.