vasárnap, szeptember 02, 2007

Lpkonfi

Nem akartam menni a lelkipásztor-hétre, mert tudtam, hogy kevesen leszünk fiatalok, de az Úr úgy irányított, hogy menjek, bár nem értettem, miért kell én oda menjek, de tudtam, hogy Ő azt akarja, hogy menjek. Igazából nagyon áldásos volt, érezhető volt az Ő jelenléte minden alkalmon, élő közösség volt. Utolsó éjjel pedig öten a fiatalok és teológusok közül fennmradtunk(eredetileg ligrettózni akartunk, de végül mégsem játszottunk), és beszélgettünk egy darabig, aztán mindenki felolvasott néhányat a kedvenc igerészei közül, és aztán imádkoztunk egymásért és különböző témákért, többször is egymás után, és igazán áldásos volt ez az alkalom, igaz, hogy reggel 6-kor feküdtünk le, de nagyon megérte, és nem cserélném el semmiért. Voltak, akik nagyot néztek, amikor meghallották, hogy egész éjjel beszélgettünk és imádkoztunk, mert ilyen még nem volt a fiatalok között a lelkipásztor héten. Bizonyos, hogy mások számára is nagyon áldásos volt a hét, láttam különböző csoportokat napközben megbeszélni problémáikat és imádkozni együtt azokért. És rengeteg kicsi gyerek volt :) .

Daniel Webber volt az előadó, délelőttönként Krisztus kereszten mondott 7 szaváról volt szó, esténként pedig Isten szeretete volt a téma. Biztos, hogy mindenkinek megérte eljönni, aki eljött.

Jn 3:16