Már hajnali 3 óta fent vagyok, végül gondoltam egyet, és bekapcsoltam a gépet, hogy írjak a blogba. Közben kinyitottam a Bibliámat, és ezt olvastam: Ezsd 9:8-9. Valóban kegyelmes az Úr... 7,81 lett az érettségi médiám, és tudom, hogy ezután is vezetni fog. Kezdem látni, hogy mi kellene legyen a következő lépés, de még nem tudom pontosan, hogyan fog vezetni Isten. Hiszem, hogy ő nyitja és zárja a megfelelő ajtókat, és segít abban, hogy a helyemen munkálkodva építsem az ő "templomát".

Mostanában ritkán írtam a blogba... kisebb koromban el nem tudtam képzelni, hogyan lehet valaki úgy elfoglalva, hogy amit szeretne tenni, arra nem jut ideje - hát most már van némi fogalmam róla :)) . Sokszor még arra sem jutott időm, hogy előre beírja, mikor nem tudok írni... Na, a lényeg, hogy SZABAD VAGYOK, HALLELUJA!!!! :D . El sem tudom hinni. Lehet, hogy hihetetlen, de az utolsó vizsganapon, miután végeztem, s egy negyedórára ledőltem az ágyra, boldogságomban elkezdtem sírni, hogy végre vége!! ... azt hiszem, egy kicsit sokkot kaptam :)) . Talán azért sem tudok most aludni... hiszen az életem más irányt vesz, jön a nagybetűs ÉLET, ami teljesen más lesz, mint az eddigi, kikerülök az eddigi "burokból". Borzási István testvérnek van egy jó példázata erre (na tessék, most úgy beszélek, mint édesapám...), amikor a sasfióka kirepül a fészekből... ő tudja pontosabban.

Rengeteg ígéretet kaptam arra Istentől, hogy sikerülni fog az érettségi, s általában reggelenként volt bennem az, hogy "jaj, nem tudok semmmmmmit!!!" , de a szívem mélyén tudtam, hogy Isten betartja ígéreteit, s hogy nem lesz semmi gond, csak ki kell bírni 3 órát a vizsgán, zúgó fejjel, s csak a tételre koncentrálva... Huh, hát megvolt. Kész, ezt is letudtuk!

Az az egy biztos, hogy Nélküle nem bírtam volna ki. Bent is éreztem az Ő jelenlétét, s a felkészülésben is. S a táborban arra is volt időm, hogy együtt legyek a gyerekekkel. Csak esténként tudtam tanulni, s pénteken, szombaton és vasárnap teljességgel képtelen voltam tanulni, ki voltam dőlve. Úgyhogy azokon a napokon inkább a gyerekekkel voltam. Azt az igét olvastam akkor, hogy "engedjétek hozzám jönni a gyermekeket...", amiből megértettem, hogy jobb most ezzel foglalkoznom, mert a tanulással úgysem fogok többet tudni, és közben kellett is a szünet. Áldott hét volt, jól érezték magukat a gyerekek :) .

Na azt hiszem, kissé hosszú lére eresztettem a beszédet, de így van ez, ha már rég nem írtam...

Kellemes Vasárnapot!!! Egyébként ez a kedvenc napom, mert vasárnap születtem, így szülinapi hétfordulóm van, ... csak még ki kell számoljam, hányadik.... :))