Lánykérés

Hát, érdekes volt az udvarhelyi alkalom... nem tudom, Veress Efraimnak elmesélték-e már a lányok, hogy mi volt... :)) :)). Szóval az történt, hogy amíg a lelkipásztorok beszélgettek az egyik teremben, mi a többiek el kellett magunkat foglaljuk valamivel. Ott volt Efraim két lánya, Mirjám és Judit, meg még Sárika is (a doktornő...) a bibliasulis osztálytársam:). Ott játszotgattunk egy ideig a labdával, meg egy csomó versenyszámot... természetesen Mirjám és én győztünk :)). Aztán már nem tudtunk mit játszani, Mirjám elvállalta a fiú szerepét, és megkérte a kezem:)). A legszebb jelző amit mondott, hogy "szemed, mint a szennyvíz csobogása". :)) :)). Hát én semmiképp nem akartam hozzámenni, de Judit, a "pap", hozott egy gyermekláncfüvet, aminek a szárát megkészítették gyűrűnek, felhúzták az ujjamra, s hát Mirjámmal "jegyesek" lettünk. Pedig még igent sem mondtam. Judit kimondta ránk az Áment, hogy mi már házasok vagyunk. Na igen ám, de most már el akartam válni. Csakhogy Mirjám kijelenette, hogy katolikusok vagyunk, és mi nem válhatunk el. De csak elváltunk, mert "aláírtam a papírt". A végén kezdtem hajtogatni, hogy a férjem már meghalt, a pap is, csak Pistike meg Mariska maradt, a gyermekek. Mirjám viszont bizonygatta, hogy nekem valami fóbiám van, és kezelésre kell menjek, mert Pistike és Mariska haltak meg, a férjem és a pap még mindig élnek. Na, tehát igen jól szórakoztam. Most már elmondhatom, hogy megkérték a kezem, házas is voltam, el is váltam... :)) :)).