Lánykérés

Hát, érdekes volt az udvarhelyi alkalom... nem tudom, Veress Efraimnak elmesélték-e már a lányok, hogy mi volt... :)) :)). Szóval az történt, hogy amíg a lelkipásztorok beszélgettek az egyik teremben, mi a többiek el kellett magunkat foglaljuk valamivel. Ott volt Efraim két lánya, Mirjám és Judit, meg még Sárika is (a doktornő...) a bibliasulis osztálytársam:). Ott játszotgattunk egy ideig a labdával, meg egy csomó versenyszámot... természetesen Mirjám és én győztünk :)). Aztán már nem tudtunk mit játszani, Mirjám elvállalta a fiú szerepét, és megkérte a kezem:)). A legszebb jelző amit mondott, hogy "szemed, mint a szennyvíz csobogása". :)) :)). Hát én semmiképp nem akartam hozzámenni, de Judit, a "pap", hozott egy gyermekláncfüvet, aminek a szárát megkészítették gyűrűnek, felhúzták az ujjamra, s hát Mirjámmal "jegyesek" lettünk. Pedig még igent sem mondtam. Judit kimondta ránk az Áment, hogy mi már házasok vagyunk. Na igen ám, de most már el akartam válni. Csakhogy Mirjám kijelenette, hogy katolikusok vagyunk, és mi nem válhatunk el. De csak elváltunk, mert "aláírtam a papírt". A végén kezdtem hajtogatni, hogy a férjem már meghalt, a pap is, csak Pistike meg Mariska maradt, a gyermekek. Mirjám viszont bizonygatta, hogy nekem valami fóbiám van, és kezelésre kell menjek, mert Pistike és Mariska haltak meg, a férjem és a pap még mindig élnek. Na, tehát igen jól szórakoztam. Most már elmondhatom, hogy megkérték a kezem, házas is voltam, el is váltam... :)) :)).

Nos, megvolt az utolsó alkalmunk a Bibliasuliban. Még itt vagyok a táborban, 15:00-ra bemegyünk Udvarhelyre, mert a székelyföldi lelkipásztorok összegyűlnek ott valamilyen tárgyalásra és imádkozásra.

Kinézek az ablakon, és látom a fenyőket. Mindig is szerettem a fenyőket, ugyanis az aradi házunkban (illetve az udvaron) - azt hiszem, még mindig van - egy fenyő magányosan, és azt a fát nagyon szerettem. Igazából nem az volt a kedvenc fám ott:)). De ezt is szerettem. Nos, a lényeg, hogy ha fenyőt látok, mindig az a fa jut eszembe, mert mikor kicsi voltam - nem mintha most sokkal nagyobb lennék -, mindig a karácsony jutott eszembe róla:)).

Tegnap a keresztény etikáról elkéstem, mert délelőtt suliban voltam - :(( -. De végül csak megérkeztem. Arról volt szó, hogy milyen felfogások vannak a háborúkról - vannak aktivisták, pacifisták, szelektisták. Vagyis olyanok, akik mindenképp elmennek a háborúba, olyanok, akik egyáltalán nem mennek, illetve akik csak jogos háborúba, az ártatlanok megvédése érdekében. Az órát ifj. Veress Ernő tartotta.


A rendszeres teológiát Veress Efraim tartotta, akinek az írásán egyesek kiakadtak csütörtökön - http://vefraim.blogspot.com -. Az eszkatológiáról volt szó (mármint a bibliasuliban). Mostanában tanulmányozom a Jelenések könyvét, eljutottam a 14. rész feléig:). Amikor nyolc és fél éves koromban megtértem, az első bibliai könyv amit elolvastam, az a Jelenések könyve volt, pedig édesapám azt mondta, ne olvassam még el, mert az a legnehezebb könyv. Na nem baj, mert azért is elolvastam:)). Habár egy árva kukkot nem értettem, csak hogy ilyen trombitaszó, meg olyan fenevad stb. de hűségesen elolvastam az utolsó szóig:)). Mivel a poszt- és amillennializmus nem igen áll hozzám közel, azt hiszem a premillennializmus felé hajlok, mármint abból a szempontból, hogy létezik ezer éves birodalom, vagyis lesz, és a Krisztus eljövetele után. Aztán a többi elmélet, hogy ez hogy és mint lesz... hát azon én nem aggódom, mert biztos hogy jó lesz:D. Na de azt hiszem, erről nem is szeretnék vitázni senkivel sem, nem ez a Földön a legfontosabb dolog - legalábbis a jelenben. A lényeg, hogy én is az elragadottak - vagy feltámadottak - között legyek.

Ezután az alkalom után édesapám tartotta az ószövetségi bevezetőt, amelyen a kisprófétákról volt szó, akik nem azért kispróféták, mintha kisebbek lennének a többieknél, hanem mert rövid az írásuk. Érdekesek az írásaik, főleg a Hóseás története, de mindegyik általában.

Ja, azt ki tudja, hogy hívják a próféták közegét, szféráját? Ugyanis vannak ezek, hogy atmoszféra stb. A prófétáké melyik? Kíváncsi vagyok, ki találja el:)) :)).

Nos, kissé hosszúra sikeredett, de... az a helyzet, hogy végre a szakdolgozatírás után sikerülget kipihenni magam, és megjött az írókedvem:)).

Szerintem mindjárt indulunk Udvarhelyre, úgyhogy jobb, ha megyek.

Az Úr áldása legyen mindenkin.