kedd, május 29, 2007

Az infó vizsga

Ma reggel korán a szüleim elindultak Aradra, ahova délután meg is érkeztek. Amíg ők utaztak, én vizsgáztam infóból. Ha Isten nem lett volna velem, biztos, hogy nem sikerült volna ilyen jól. Az eredmény holnap lesz meg, de ejsze olyan 10-es körül lesz. :D:D:D:D:D. Hálás vagyok Istennek azért, hogy sikerült, és hogy ilyen tételeket húztam ki. Ő irányította a kezem, és amikor éreztem, hogy ezt vagy azt nem tudom megoldani, adott nekem ötleteket, hogy hogyan csináljam. És a vizsgáztató tanárok is olyan kérdéseket tettek fel, amikre tudtam válaszolni, s ha nem tudtam, tettem magam, hogy tudom :)) :)) :)) . Csodálatos az Ő gyermekének lenni!! :D . Jóéjt mindenkinek!

111. zsoltár

hétfő, május 28, 2007

Pünkösd-hétfő

Délelőtt iskolában voltam :(( :(( :(( . A délutáni alkalmon pedig Borzási István szolgált, itt volt Johannával együtt. Este pedig fel leszek ragadva a képernyőre :)) ugyanis semmit nem tudok az adatbázis-kezelésről, és ebből holnap vizsgázok :(( :(( :(( :(( :(( :(( :(( .

vasárnap, május 27, 2007

Vizsga

Ezen a héten minden egyes nap délelőtt óriási meleg, délután pedig óriási vihar volt. Ma is így volt.

Holnap le kell adjam a biosz esszémet, de előbb el kell olvassam, hogy tudjam, mi van benne :)) , ugyanis a wikipediából másoltam ki :)) . Kedden vizsgázok informatikából... itt már nem babra megy a játék, erre diploma jár... Ha a délelőtti vizsgán nem megyek át, nem mehetek a délutánira. Délelőtt Pascal programírás, adatbázis kezelés és Word dokumentum lesz, ezt a hármat 1 óra alatt el kell készíteni. Délután pedig bemutatni a szakdolgozatot a Power Point bemutatóval együtt. Aztán a többi tantárgyról ne is beszéljek... szóval nehéz hét következik. De azért megpróbálok írogatni a blogba, igaz mostanában nem volt sok időm írni... De remélem az elkövetkező másfél hónap hamar eltelik, s akkor, ha sikerül az érettségi... el sem fogom hinni, hogy végre vége van a sulinak...

... Persze aztán következik egy újabb fejezet, de ennek legalább vége lesz, ez a lényeg :)) .

szombat, május 26, 2007

Holnap Pünkösd. Szeretnék lélekben teljesen Istenre figyelni, hogy meghalljam az Ő hangját.

Ma a gyerekekkel van alkalom délutám három órától, öt órától pedig ifióra, amelyeken édesapám is részt vesz. Az Úr tegye áldottá a készülést a holnapi napra.

Jn 16:7-15

péntek, május 25, 2007

Zsu-ról

Nos, az előbbiekhez kapcsolva még annyit, hogy a "titkos" versemet ( :P ) még ismeri valaki, mégpedi Zsu. :)) . Hiányozni fognak a Bibliasulis hétvégék, amikor nem hagytuk egymást aludni ... (főleg én őt :)) ). Aztán... még vannak dolgok, amiket nem írok le ide, mert na... khm. Zsu sokat tudna mesélni arról, hogy én milyen sokat tudok mesélni :)) :)) .

Ma tanulmányozgattam egy kicsit a Pascal programot, találtam egy linket, ahol nagyon jól megértettem mindazt, amit eddig még nem. Érdekes, élvezem. Tehát mégsem olyan nehéz programot írni. :D .

Hello Ödi!

Csak most vettem észre a bejegyzésed:)). Hát azt én is tudom, hogy teljesen más az, amikor az élő ember velem szemben van, és beszélek, mint amikor írok, és csak a lap van előttem. Ebből már következik az, hogy nem tudok egyformán írni és beszélni. - Ezért sem tudtam a prédikációmat úgy leírni, ahogy elmondanám :)) - Senki ne értsen félre, nem vagyok "lelkésznő". :)). Csak a Bibliasulira kellett.

Egyébként.... a nevem rövid o-val van :P:P :)). (Milyen jó a becenevem, mi?) :)).

Na de legalább a versem kicsit hasonlít a stílusomhoz? Ez az egyetlen "beszédstílusú" versem. Esetleg van még egy, de azt ide be nem írom :P.

Lírai alkotás

Most nem fúj a szél.
Alattam a szék.
Kintről bágyadtan
süt be a nap.

A tanárnő beszél...
nem figyelek felé:
"Lírai alkotások"-,
kissé már unom.

Most írok épp
-pihent eszemmel én-
egy lírai alkotást...
nem tudom műfaját.

"Dalköltészet".
Egy ének.
Dallam.
Szólam.

Szeretnék most máshol lenni.
Egy távoli helyen élni.
Vagy egész egyszerűen csak pihenni.
Vagy egy jót sírni.

"Petőfi költészete".
Na szegényke!
Tudta is ő azt,
mi lesz kétszáz év múlva!

"Népies kifejezések".
Hát nagyon jól tette!
Elemezzük a verseit,
s ő csak a népének írt.

Nekem ne elemezzétek
száz év múlva a verseimet!
Magamnak írom, nem nektek,
nehogy azt higyjétek!

"Metafórák segítségével"
érzekeltetem
bla bla bla, hogy
épp verset írok:

Tengerre írom könnyeimet,
ahol eltűnik minden csepp,
s akárhányat csöpögtetek,
a tenger mindent elnyel.

Na ezt elemezzétek
jövő élet nemzedéke!
Lám, tudok én is
szóképeket írni.

A Prédikátor azt mondta:
Nincsen új a nap alatt.
Milyen igaza van...
s mégsincs igaza.

Én azt mondom
-vagy írom-,
hogy az órának és beszédnek
legyen már végre vége.

Punktum. Kiteszem a pontot.
Habár nem fogtam még pontyot.
Igaz, nem is halásztam még
az életemben eddig még.

Na mindegy.
Telik az élet.
Egyszer vége is lesz.
De addig még élek!

Nos, asszem befejezem
homályos versemet.
Hiszen sötét, mint az éjszaka...
értse meg, aki tudja!


:)):)):)):)):)):))
Ezt a versemet tegnap írtam magyar órán, mikor már éreztem, hogy a napot nem bírom már tovább.

csütörtök, május 24, 2007

Jégeső

Tegnap ping-pong labda nagyságú jégdarabok hulltak, és órákig esett az eső. Jobban jártunk, ha nem kapcsoltuk be számítógépet, aztán az internet még most is gyengélkedik. Ilyen borús időben így szokott ez lenni.

Tegnap próbaszóbeliztem magyarból... hát arra sem tudtam tanulni, mert az internetről nem tudtam leszedni a magyar szóbeli tételeket. De nem is kellett sokat beszéljek mert a tanárok beszéltek helyettem, én meg csak mosolyogva néztem őket. Akkor észrevették magukat, engedték hogy folytassam. Szóltam egy szót, akkor újra kezdték. Ez így ment egy félórán keresztül. De 9,50-et kaptam így is, úgyhogy... :)) :)). Ja és a végén 10-est adtam mind a két tanárnak:)) :)) :)).

kedd, május 22, 2007

Vihar

A tegnap nem sikerült, amit akartam, ugyanis vihar dúlt és folyton vették el az áramot, és csak az internetről tudtam volna keresni az érettségi tételeket. A végén felmérgelődtem, és eldöntöttem, hogy nem is oldok aznap több mateket. Úgy is tettem. Megértettem, hogy "fent" nem akarják, hogy matekezzek. Elővettem a jelenések könyvét, és befejeztem az olvasását. :) De előtte egy igét kaptam: Péld 22:17-21. Utána pedig: 1Pt 1:5-7

hétfő, május 21, 2007

Ma megírtan a biológia próbaérettségit, ami félévinek van beszámítva. Hát nem túl sokat tudtam, de... ha 1-es lesz, akkor is kijövök hatosra, de nem annyi lesz, hanem több :D, úgyhogy nem aggódom.

Kellene matekből az első 25 érettségi variánsból a római I-es és II-es tételeket megoldani, de ejsze nem nagyon fog ez még ma sikerülni :)).

Közeledik a Pünkösd ünnepe. Tegnap felhívást kaptunk arra, hogy imádkozzunk és böjtöljünk a Szentlélek kiáradásáért.

"Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." (Jn 5:17)

szombat, május 19, 2007

Lánykérés

Hát, érdekes volt az udvarhelyi alkalom... nem tudom, Veress Efraimnak elmesélték-e már a lányok, hogy mi volt... :)) :)). Szóval az történt, hogy amíg a lelkipásztorok beszélgettek az egyik teremben, mi a többiek el kellett magunkat foglaljuk valamivel. Ott volt Efraim két lánya, Mirjám és Judit, meg még Sárika is (a doktornő...) a bibliasulis osztálytársam:). Ott játszotgattunk egy ideig a labdával, meg egy csomó versenyszámot... természetesen Mirjám és én győztünk :)). Aztán már nem tudtunk mit játszani, Mirjám elvállalta a fiú szerepét, és megkérte a kezem:)). A legszebb jelző amit mondott, hogy "szemed, mint a szennyvíz csobogása". :)) :)). Hát én semmiképp nem akartam hozzámenni, de Judit, a "pap", hozott egy gyermekláncfüvet, aminek a szárát megkészítették gyűrűnek, felhúzták az ujjamra, s hát Mirjámmal "jegyesek" lettünk. Pedig még igent sem mondtam. Judit kimondta ránk az Áment, hogy mi már házasok vagyunk. Na igen ám, de most már el akartam válni. Csakhogy Mirjám kijelenette, hogy katolikusok vagyunk, és mi nem válhatunk el. De csak elváltunk, mert "aláírtam a papírt". A végén kezdtem hajtogatni, hogy a férjem már meghalt, a pap is, csak Pistike meg Mariska maradt, a gyermekek. Mirjám viszont bizonygatta, hogy nekem valami fóbiám van, és kezelésre kell menjek, mert Pistike és Mariska haltak meg, a férjem és a pap még mindig élnek. Na, tehát igen jól szórakoztam. Most már elmondhatom, hogy megkérték a kezem, házas is voltam, el is váltam... :)) :)).
Nos, megvolt az utolsó alkalmunk a Bibliasuliban. Még itt vagyok a táborban, 15:00-ra bemegyünk Udvarhelyre, mert a székelyföldi lelkipásztorok összegyűlnek ott valamilyen tárgyalásra és imádkozásra.

Kinézek az ablakon, és látom a fenyőket. Mindig is szerettem a fenyőket, ugyanis az aradi házunkban (illetve az udvaron) - azt hiszem, még mindig van - egy fenyő magányosan, és azt a fát nagyon szerettem. Igazából nem az volt a kedvenc fám ott:)). De ezt is szerettem. Nos, a lényeg, hogy ha fenyőt látok, mindig az a fa jut eszembe, mert mikor kicsi voltam - nem mintha most sokkal nagyobb lennék -, mindig a karácsony jutott eszembe róla:)).

Tegnap a keresztény etikáról elkéstem, mert délelőtt suliban voltam - :(( -. De végül csak megérkeztem. Arról volt szó, hogy milyen felfogások vannak a háborúkról - vannak aktivisták, pacifisták, szelektisták. Vagyis olyanok, akik mindenképp elmennek a háborúba, olyanok, akik egyáltalán nem mennek, illetve akik csak jogos háborúba, az ártatlanok megvédése érdekében. Az órát ifj. Veress Ernő tartotta.


A rendszeres teológiát Veress Efraim tartotta, akinek az írásán egyesek kiakadtak csütörtökön - http://vefraim.blogspot.com -. Az eszkatológiáról volt szó (mármint a bibliasuliban). Mostanában tanulmányozom a Jelenések könyvét, eljutottam a 14. rész feléig:). Amikor nyolc és fél éves koromban megtértem, az első bibliai könyv amit elolvastam, az a Jelenések könyve volt, pedig édesapám azt mondta, ne olvassam még el, mert az a legnehezebb könyv. Na nem baj, mert azért is elolvastam:)). Habár egy árva kukkot nem értettem, csak hogy ilyen trombitaszó, meg olyan fenevad stb. de hűségesen elolvastam az utolsó szóig:)). Mivel a poszt- és amillennializmus nem igen áll hozzám közel, azt hiszem a premillennializmus felé hajlok, mármint abból a szempontból, hogy létezik ezer éves birodalom, vagyis lesz, és a Krisztus eljövetele után. Aztán a többi elmélet, hogy ez hogy és mint lesz... hát azon én nem aggódom, mert biztos hogy jó lesz:D. Na de azt hiszem, erről nem is szeretnék vitázni senkivel sem, nem ez a Földön a legfontosabb dolog - legalábbis a jelenben. A lényeg, hogy én is az elragadottak - vagy feltámadottak - között legyek.

Ezután az alkalom után édesapám tartotta az ószövetségi bevezetőt, amelyen a kisprófétákról volt szó, akik nem azért kispróféták, mintha kisebbek lennének a többieknél, hanem mert rövid az írásuk. Érdekesek az írásaik, főleg a Hóseás története, de mindegyik általában.

Ja, azt ki tudja, hogy hívják a próféták közegét, szféráját? Ugyanis vannak ezek, hogy atmoszféra stb. A prófétáké melyik? Kíváncsi vagyok, ki találja el:)) :)).

Nos, kissé hosszúra sikeredett, de... az a helyzet, hogy végre a szakdolgozatírás után sikerülget kipihenni magam, és megjött az írókedvem:)).

Szerintem mindjárt indulunk Udvarhelyre, úgyhogy jobb, ha megyek.

Az Úr áldása legyen mindenkin.

csütörtök, május 17, 2007

Mennybemenetel napja

Istennek legyen hála, sikerült ma leadni a szakdolgozatomat.:) Szinte lehetetlennek látszott, hogy idejében kész legyen, de az Úr megáldott... Nélküle nem sikerült volna, ebben bizonyos vagyok.

Holnap Bibliasuliba megyek a hargitai táborba. Tantárgyak: Keresztyén etika, rendszeres teológia, ószövetségi bevezető. Ott leszek szombatig. Ez az utolsó alkalmunk ebben az évben.

"Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van." (Jel 2:7b)

szerda, május 16, 2007

Felelősség

"Most már kelj föl, menj ki, és beszélj szolgáidhoz szívhez szólóan..." (1Sám 19:8a)

Dávid nem ragadhatott le az életének egy részénél, amikor tragédia történt vele. Neki felelőssége volt Isten népe iránt. Végeznie kellett munkáját. Az Úr adjon erőt mindannyiunknak ahhoz, hogy végezzük a munkát, amit ránk bízott, és érezzünk felelősséget az Ő népe iránt...

kedd, május 15, 2007

Szakdolgozat...

"Az Úrhoz kiáltok, aki dícséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől." (Zsolt 18:4)

Ma sűrű és hosszú lesz a napom, mert a szakdolgozatomat ma be kell fejezzem, és nagyon kevés van még meg belőle. Remélem, hogy be tudom fejezni, mert ha nem... hát legfeljebb egy diplomával kevesebbet kapok az idén:)).

hétfő, május 14, 2007

Az Úr a mi segítségünk

Nos, ma megvolt a szóbeli. Nem tudom még hányas lett, de... biztos hogy jó volt. Éreztem, hogy az Úr segített nekem, Nélküle nem ment volna. Hála legyen Neki mindenért!

"Áldott az Úr, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak! Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk. A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és földet alkotta." (Zsolt 124:6-8)

Kívánom, hogy mindenki tapasztalja meg Istenünk csodálatos segítségét!:) Küldöm ezt az igét mindazoknak, akiknek szükségük van reá.

Reggeli csendesség

"Csak Istennél csendesül el a lelkem tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig." (Zsolt 62:2-3)

A mai napon angolból szóbeli próbaérettségim van. Az éjjel megpróbáltam fennmaradni, hogy még néhány szót megtanuljak, de... nem sikerült:)). Az igaz, hogy ez nem olyan fontos, mint az érettségi, de... azért mégis fontos ez is:)).

vasárnap, május 13, 2007

Anyák napja

A délutáni alkalom is nagyon áldásos volt. Sámuel könyvéből Anna története volt felolvasva, s Veress Efraim szolgált belőle. Nagyon megragadott az a gondolat, hogy az anyaság egy küldetés, s az a feladata az édesanyának, hogy Isten számára neveljen embereket. Eddig is voltam úgy, hogy - ha eszembe jutott, hogy na, hogy is lesz az, amikor gyermekeim lesznek -, hogy olyankor imádkoztam eljövendő gyermekeimért. De most elhatároztam, hogy ezért rendszeresen fogok imádkozni.

Tudom, hogy ma ezt akarta számomra üzenni az Úr, ugyanis kb. egy hónapja azt álmodtam, hogy jöttek valami férfiak és hoztak nekem ajándékokat, egyszer aztán rájöttem, hogy azért kapok ajándékokat, mert anyák napja van. Akkor jött Veress Efraim is és adott ajándékot - akkor azt mondtam, hogy apák napja is kellene legyen. Akkor kerestünk igeverseket, és a Jób 8:21-t találtuk meg: "Megtölti még szádat nevetéssel, ajkaidat ujjongással".

Ezt az álmot akkor nem mondtam el senkinek sem. Aztán egyszer csak édesapám mondja, hogy Veress Efraim jön anyák napjára hozzánk. Akkor rögtön tudtam, hogy az Úrnak üzenete van számomra rajta keresztül, s hogy valami anyasággal kapcsolatos. Az üzenetet megértettem. Hálás vagyok Istennek, hogy ma is szólt hozzám. Áldott legyen az Ő neve örökké!
Istennek legyen hála az Ő kimondhatatlan szeretetéért és kegyelméért, mellyel elhívott engem is, hogy gyermeke legyek. Szeretnék minden nap az Ő csodálatos jelenlétében maradni.

Ma a mi gyülekezetünkben Anyák napját ünnepeljük. A délelőtti alkalmon Veress Efraim szolgált a Róm 15:1-6-ból. A téma az volt, hogy az erősek hordozzák az erőtlenek gyengeségeit. Kik az erősek? Nem bukik el gyakran, nincsenek megkötöző szenvedélyei, bűnei, teherbíró, képes terhet viselni, s másokra is tud gondolni, figyelni, vigyázni. Az erősek sokkal tartoznak az erőteleneknek - megbocsátás, türelem. "Nagyobb áldás, ha rajtunk keresztül árad a kegyelem, mintha másokon keresztül élvezzük azt."